Az OOP a kódot az änk_elhető állapotot és viselkedést csomagolt objektumok körül szervezi; a funkcionális programozás (FP) a kódot a tiszta függvények és az immutábilis adatok körül szervezi, és a számítást adatátalakításnak kezeli. Ezek különböző alapértelmezett elfogultságok, nem pedig ellentétei — és a legtöbb modern nyelv mindkettőt keveri.
| OOP | FP | |
|---|---|---|
| Egység | Objektum (állapot + módszerek) | Függvény |
| Állapot | Beágyazott, gyakran änhető | Immutábilis; kerüld az mellékhatásokat |
| Polimorfizmus | Altípusozás / dinamikus küldés | Magasabb rendű függvények, általánosítások |
| Típus hozzáadása | Könnyű (új osztály) | Nehéz (érintsd meg az összes függvényt) |
| Művelet hozzáadása | Nehéz (érintsd meg az összes osztályt) | Könnyű (új függvény) |
Az utolsó sor az expresszió-probléma: minden paradigma az egyik tengelyt könnyűvé teszi a változáshoz, a másikat pedig nehézzé.
# OOP: data + behavior together, dispatch by type
class Circle:
def __init__(self, r): self.r = r
def area(self): return 3.14159 * self.r ** 2
# FP: data is dumb; behavior is a separate pure function
def area(shape):
match shape:
case ("circle", r): return 3.14159 * r ** 2
case ("square", s): return s * s
OOP → rich domains with identity & lifecycle (orders, sessions, UI widgets)
FP → data pipelines, transformations, concurrency (immutability avoids races)
A modern nyelvek multi-paradigmák (Scala, Kotlin, Python, modern Java/C#), így a praktikus készség az a megfelelő eszköz kiválasztása feladatonként, nem pedig egy törzs kiválasztása.
A FP imutábilitásra és tiszta függvényekre helyezett hangsúly átformázta az OOP legjobb gyakorlatait — az immutábilis érték objektumok és a viselkedés függőségi injekciója most az FP ötletei, amelyek szabványosak a jó OO tervezésben.