Mivel a TypeScript strukturálisan típusos, egy UserId és egy OrderId, amely mindkettő string, felcserélhető — a fordító nem tudja megakadályozni, hogy összekeverjék. A márkázott típusok utánoznak nominális típuskezelést egy egyedi, fantom "márka" hozzáadásával, így az egyébként azonos típusok megkülönböztethetők lesznek.
// the brand is a property that exists only in the type system, never at runtime
type Brand<T, B> = T & { readonly __brand: B };
type UserId = Brand<string, "UserId">;
type OrderId = Brand<string, "OrderId">;
function getUser(id: UserId) { return id; }
const uid = "u1" as UserId;
const oid = "o1" as OrderId;
getUser(uid); // ✅
getUser(oid); // ❌ Error: OrderId is not assignable to UserId
getUser("u1"); // ❌ Error: plain string is not a UserId
A __brand tulajdonság soha nem létezik futásidőben (az érték csak egy string), de a típusrendszerben UserId és OrderId inkompatibilissé válik — megelőzve az összekavarási hibák egy egész osztályát.
function toUserId(s: string): UserId {
if (!s.startsWith("u")) throw new Error("invalid UserId");
return s as UserId; // validation happens here, once
}
Egyszeri validálás a határon; a kód többi része megbízik a márkázott típusban.
ID-k (UserId vs OrderId), érvényesített/megtisztított stringek (Email, SafeHtml), egységek (Meters vs Feet), PositiveNumber — bárhol, ahol két érték primitív típust oszt meg, de nem lehetnek összekeverve.
A márkázott típusok nominális biztonságot adnak ott, ahol a strukturális típuskezelés túl megengedő. A fordításidőben lecsapnak az argumentumsorrend összekeverésére és a "nem validált vs validált" zavar, nulla futásidei költséggel — egy erőteljes minta a terület-modellezéshez nagy, helyességkritikus kódbaszoknál.